|
A Bárdy
Lukács Sándor írása a Premierben
Nagyon tudott élni. A múlt idő szándékos. Mert ma is tudna, ha mondjuk, viszonyítva persze, annyit kereshetne mint akkor.
Mert bizony hosszú éveken át létezett egy mágikus Bárdy korszak. Főbb terepei, csak úgy hasraütésszerűen: Pasarét, Városmajor,
a Váci utca, a Palatinus és nem utolsósorbanéletének mindmáig kupolás szentélye, a Vígszínház. Ó, hatvanas–hetvenes évek!
Híres váci utcai sétáit nem lehet elfelejteni. Utolsó divat szerinti pulóverei, zakói, sportos szabású dzsekijei, lezserül átdobott sáljai kiríttak a Vörös Október Ruhagyár (VOR) termékeit viselő nagy többség közül. De legkényesebb a cipőire volt. Talán ő az egyetlen ember a világon, akinek még sáros időben is tiszta és fényes marad a cipője. És folytathatnám az elmaradhatatlan szivarokkal, melyekre szintén különleges gondot fordított. Jellegzetes aurája: egy évtizedek óta hozzákapcsolódó parfüm és finomszivarfüstillat. Ezt hívjuk mi Bárdy-szagnak. Ha bent van a színházban, már a portán érezzük.
És ha ezek után bárki is azt hinné, hogy ő egy piperkőc, kizárólag a külcsínre adó figura, az téved.
Öltözködése diszkrét lázadás volt az elbunkósodás, a létező szocializmus falanszter–dresszúrája ellen.
Ő szeretett és tudott is élni. És mikor egy nehéz időszak után visszatérhetett a színészethez, elérte, hogy csak szenvedélyeinek és hivatásának éljen. A kalandoknak, a tenisznek és a színháznak.
Ki nem szerette volna hasonlóképpen? Akadt is irigye elég. Hosszú évekig egyedül élt, édesanyjával, mint egy csalafinta, hancúrozó gyerek, aki mégsem maradt ki soha éjszakázni, mert fontosabb volt számára a reggeli teniszparti, a jó fizikai közérzet.
Várkonyi nagyon szerette. Hatalmasszériát futottak darabjai. Sokak szerint Tomanekkel a Furcsa párban jobbak voltak, mint Lemmonés Matthau… Főiskolásként, ha éppennem volt más dolgunk, többször is be ültünk halálra röhögni magunkat.
Szerelem, ó! Tündéri és nagyon újszerű előadása volt ez akkor a Vígszínháznak, melyben Ruttkai Évával és Darvas Ivánnal brillírozott. Aztán a fergeteges Feydeau-vígjáték, a Bolha a fülbe tudathasadásos, kettős főszerepében! Elegáns úrból pillanatok alatt változott át paralitikus mozgású, ütődött, bumfordi szolgává. Bravúros alakítás volt, életre szóló kedves emlék mindenkinek, aki látta.
És a színházi szerepek mellett remek karakterek Várkonyi történelmi filmjeiben vagy például Jancsó Szegénylegényekjében.
A Rádiókabaré Gugyerák-figurájával olyan frenetikus sikere volt, hogy egy idő után jobbnak látta abbahagyni.
Aztán egyszer csak, mindannyiunk meglepetésére, talán jobb későn, mint soha alapon, jött a nősülés, a családi élet.
Ez igazi rendszerváltozás volt az ő életében.
A bohém délutánok és csiklandós kalandok után, azt hiszem, megkapta élete legnagyobb ajándékát Anna lánya születésekor, aki ma már igencsak szemrevaló, apja humorát öröklő, tündéri nővé cseperedett. Amikor Gyurit beválasztották a Halhatatlanok Társulatába, a riporter megkérdezte tőle, hogy van-e még valami, amit e gazdag életpályáról megemlítene.
„Talán lehettem volna kicsit jobb ember...” – mondta halkan, és szippantott egyet a szivarjából.
|
)