|
Soós András fotográfiái mindenkiben mást és mást mozgatnak meg, attól függően,
hogy a hetvenes évek Vígszínházában a vasfüggöny mely oldalára kerültek.
Az elkapott színházi pillanatok a legendás Várkonyi-korszakot idézik fel, amely
sokaknak már csak színháztörténet, de azoknak, akik tevőleges részesei voltak egy-egy előadásnak, ennél több: nosztalgia és emlékezés.
Emlékezés történetekre és művészekre, akik közül sokan már az égi társulat tagjai.
Valamikor, úgy harminc évvel ezelőtt, Pethes Sándor hetven valahányadik születésnapját ünnepeltük a színpadon az egyik előadás előtt. A hasonló korú Bill bácsi (Bilicsi Tivadar)
egy tortával kedveskedett, melynek közepén egy hatvanas villanykörte díszelgett, és csak a hiányzó éveket pótolta gyertya. A hangulat fokozására a két öregúr régi színházi történeteket mesélt. Volt mit, hiszen nemcsak kortársak voltak, de több mint húsz évet töltöttek együtt a Vígszínházban. Nevek, színdarab címek, humoros helyzetek kerültek elő.
Sokunknak ezek csak sztorik voltak, de számukra megélt helyzetek – emlékek.
Így vagyunk most mi a hetvenes évekkel, melyeket ezek a fényképek hívnak elő a felejtés homályából; emlékeztetve egy színházra, egy korszakra, előadásokra és színészekre,
egykori önmagunkra.
Juhász Sándor
|
